2015. 07. 23.

26. Fejezet

Drágaságaim! Húú, most kicsit késtem, de bevallom a Balatonozás, és sok más kicsit leszívta az energiámat, és mindig akadt valami fontosabb dolgom. Remélem megértitek, hogy nem tudom mindig napra pontosan, előre, hogy mikor érkezik a fejezet. Tudom, ez most nem lett egy eseménydús részecske, de azért bízom benne, hogy nem is untattalak vele titeket. A bejegyzés alján, újra feltettem nektek néhány kérdést. Nagyon érdekel a véleményetek. A napokban a feliratkozó számlálója elérte a százharminckettő-t, ismétlem 132. Ez valami hihetetlen! Nagyon köszönöm nektek, szerintem fel sem tudjátok fogni, mekkora öröm ez a jó öreg Brianának(:D), na de tényleg, imádlak titeket.
***

Xoxo Bri


Nosztalgia

Keresztezett lábbal üldögélek a Roasted kávézóban, ahol Zaynnel legelőször csókolóztunk. Miközben a kávémat kortyolgatom, akaratlanul is mosoly szökik az arcomra, ahogy visszagondolok azokra a felejthetetlenül megragadó percekre. A folytonos csipkelődéseinkre, amikről akkor még fogalmam sem volt, mennyire boldoggá tettek, és az épület előtt töltött pillanatokra, amelyek miatt megtapasztaltam, mi is az a szenvedély, életemben talán először. Még most is sikerül beleborzongnom, amikor felidézem. Nem gondoltam volna, hogy az akkori fiú egyre közelebb, és közelebb kerül majd hozzám. 
- Mi ez a furcsa vigyor? - zökkent ki puhatolózóan gondolatmenetemből az ébenfekete-hajú srác, az asztal másik feléről. Ahogy végigsiklik arcán a szemem, feltűnő javulásra leszek figyelmes.
Mindössze egy nap telt el azóta, hogy Brian és Zayn összeverekedtek. Zayn hegei nagyon szépen, és egész gyorsan regenerálódnak. A felrepedt szája ma már szinte teljesen össze van forrva, alig észrevehető. A tegnapi napot szinte maximálisan együtt töltöttük, semmi említésre valót nem csináltunk, csak úgy elvoltunk egymás mellett, valami csoda folytán, ez is bőven elég volt, véletlenül sem sorolnám az unalmas kategóriába. Először kezeltem nála a csúnyább sebeit, amihez, valljuk be, elég béna vagyok. Nekem sosem ment ez olyan jól, mint a filmekben, Zaynnek pedig méterekkel alacsonyabb a fájdalomküszöbe, mint egy bátor főhősnek. Én is meglepődtem.
Mikor a könyvtárba mentünk, a megvitatott közös tanulásra, természetesen semmi olyat nem csináltunk, aminek köze volt ehhez. Jobban lefoglalt minket, hogy Mrs Haggartyval chateljünk - és közben a reakcióit fürkészzük -, mint titkos hódoló. Az idős könyvtáros nő, a kelleténél sokkal jobban fellelkesült, így nehéz volt kivitelezni, hogy ne röhögjük el magunkat. Zayn, mint ahogy ismerjük is, nem épp a legdiszkrétebb üzenetekkel lepte meg őt, így én nem is csodálkoztam, mikor látható volt a pír szegény hölgy arcán. Mégis jól esett neki, hogy foglalkoznak vele. 
Végül, amikor hazafelé sétáltunk, minden házba becsengettünk, de nem futottunk el egyszer sem, amikor valaki felbukkant a kapuban, inkább „beköptük” merre ment az illető, aki ezt tette. Ami különös, hogy senkinek nem tűntünk gyanúsnak. Igazi profik vagyunk!
- Nosztalgiázok – ismerem be, majd zavartan a hajamba túrok. Zayn arckifejezése arra utal, hogy még véletlenül sem tud rájönni, miről beszélek, és miért pont most. – Amikor legutóbb voltunk itt… - Most mondjam csak úgy ki, hogy csókolóztunk? Mégiscsak furcsán hangozna. – Történtek dolgok.
Végül is a közhely a legegyszerűbb módja annak, hogy kifejezd magad, anélkül, hogy kínos helyzetbe hozd magad. Én élek vele.
 - Voltunk már itt együtt? – Zayn érdeklődő hangja, valamint a tudatlanságra utaló jelek a képén, enyhén szólva, kihoznak a sodromból, s ezt nem is félnék felszínre hozni, ha nem ismerném őt, mint a rossz pénzt. A pumpa fokozatosan megy fel bennem, és kevés kell, hogy robbanjak, mégis inkább visszaveszek. Igaz, csak úgy vagyok képes, ha fejben, körülbelül négyszer kínzom meg Zayn Malikot, többféleképpen.
 - Mindig tudod, hogy rontsd el a romantikus perceket. – Idegességemben az asztal sarkát kezdem el kapirgálni, és azon vezetem le a bennem felgyülemlett feszültséget. Sikerül így is cikin kijönnöm a szituációból. Nem mindig vagyok érzelgős kedvemben, de ha rám jön, akkor sem tudom kellőképpen kiteljesíteni, mert ez a vadbarom elcseszi. Felhergelő tud lenni, hogy valaki ennyire nem figyel arra, hogy mi zajlik körülötte, és ez már a sokadik eset.
 - Azért nem kell ilyen fejet vágni – nevet fel hangosan – Poén volt.
Lehet, hogy még én magam is kételkedem a kijelentésének megbízhatóságában, mégis valahol, tudat alatt felvidulok. Hála az égnek!
 - Nagyon kegyetlen tudsz lenni néha. Ugye tudod? – Karjaimat keresztbe fonom magam előtt, ami azt szimbolizálja, hogy berágtam rá. Ma kivételesen érzékeny vagyok különböző okokból kifolyólag. Zaynnek feltűnik, hogy szokatlanul hisztisen viselkedem, ezért összevonja szemöldökét, ami következtében barázdák jelennek meg a homlokán. Ha megkérdezné, sem tudnék válaszolni, hogy mi az oka. Egyszerűen csak zűrös napokon vagyok túl, és kezd elegem lenni a folytonos zavargásból. Már létfontosságú számomra egy kis nyugalom.
 - Irritálsz - jelenti ki tényszerűen. - Nem is értem miért visellek még el. - Hiába tűnik megnyilvánulása bunkónak, tulajdonképpen a nevetőráncai tisztán láthatóak a szeme sarkában.
 - Inkább ölelj meg! - követelőzöm összeszűkített szemekkel, hiszen annyira szükségem van az érintésére, mint a sivatagnak egy kiadós esőre. Zayn vonakodva, de egy mély levegővétel kíséretében teljesíti a kérésemet, és karjaiba zár. Olyan furcsa érzés kerít hatalmába, amit nem is lehet megmagyarázni. A mindenekfelett járó biztonság. Így maradunk egy ideig, pontosabban egészen addig, míg meg nem jelenik az ajtóban egy nem kívánatos személy. Zayn vonásai egyik percről a másikra válnak feszültté, amikor észreveszi. Brian rezzenéstelen arccal bámul minket, Zaynnel még mindig farkasszemet néznek, afféle „két dudás nem fér meg egy csárdában” emócióm van, ahogy mustrálom őket. A fiú borzasztóan fest, orrán egy gézkötés éktelenkedik, a zúzódásai pedig fele olyan jó állapotban sincsenek, mint Zaynné. Kicsit elszörnyedek a látványától, és tettei ellenére is megsajnálom őt. Megszaporázott léptekkel igyekszik felénk.
 - Mi az a szar az orrán? - Zayn felkuncog Brian látványától. Nem is számít tőle másra az ember.
 - Zayn! - pirítok rá, szigorú hanglejtéssel, mivel nem szép dolog, hogy kigúnyolja. Brian időközben már odaér hozzánk, így Zayn abbahagyja a hahotázást, és újra idegesség váltja fel.
 - Ezek után még van képed idejönni? - Briant egyáltalán nem rémíti meg a mellettem ülő srác viselkedése, sőt igyekszik teljes figyelmét nekem szentelni.
 - Rox, tudom, hogy most gyűlölsz, de szeretnék veled beszélni – süti le a szemeit, hogy ne kelljen az enyémbe néznie. – Négyszemközt – teszi hozzá.

A hülye természetemnek köszönhetően a kelleténél sokkalta jobban átérzem a bánatát, ezért nem is kérdés, hogy megteszem- e, amit kér. Valamint az is egy ok, hogy tudom milyen, amikor nem hallgatnak meg. Mikor nem mondhatod el a saját teóriádat, mert olyan csökönyös az illető, akinek hallania kéne, hogy inkább kerül. Ez a felvetés Brianre és Zaynre is igaz, talán jobban hasonlítanak egymásra, mint gondolnák. Kapásból három közös tulajdonságot fel tudnék sorolni.
Lopva Zaynre kapom a tekintetem, és látom, hogy mennyire gyűlölködve vizslatja a srácot, aki szeretné. ha végre tisztáznánk a dolgokat. Kevés kell ahhoz, hogy felálljon, és megajándékozza egy állassal, de mivel szorosan fogom, ehelyett inkább megszólal.
 - Brian, jobb lesz, ha elhúzol a picsába, mert biztosan gazdagabb leszel egy újabb kötéssel, ha így folytatod.
 - Nem hozzád beszéltem, Malik – forgatja meg a szemét Brian, ki egyre türelmetlenebbnek tűnik.
Zaynnek több se kellene, ahhoz, hogy megüsse, már éppen állna fel, íriszeiben valami idegen zaklatottság csillog, amit tegnap láthattam életemben először. Mivel nem akarom, hogy a történelem megismételje önmagát, ökölbe szorított keze után nyúlok, és lenyugtatom őt. Megrovó tekintettel sugallom neki, hogy fejezze be. Nem ér annyit.
 - Brian, megvársz kint? – kérdezem figyelmeztetően, mivel már nélkülözhetetlennek érzem a közbeszólást. Engedelmesen véghezviszi, azt, amire kérem, így végre intézhetek Zaynhez néhány szót, de megelőz ebben. Még mindig döbbenet mutatkozik az arcán, amiatt, hogy úgy döntök, meghallgatom az esküdt ellenségét.
 - Komolyan gondolod ezt az egészet? – ripakodik rám felvont szemöldökkel. Kétségkívül, ha a helyemben lenne, nem ezt tenné, de nincs a helyemben, így nem tehet semmit.
 - Zayn, csak meghallgatom, amit szeretne mondani. – Minden erőmmel azon vagyok, hogy lecsitítsam. – Minden rendben lesz.
 - Valahonnan, mintha ismerős lenne ez a mondat. – A plafont pásztázza, hogy hitelesebb legyen a cinikus töprengése – Ja, igen, pont a babazsúr előtt mondtad. - vigyorodik el erőltetetten.
Ha akarnék, sem tudnék mit reagálni, hisz teljes mértékben igaza van. Most mégis itt van nekem, és így már teljesen más a helyzet. Nem érzem magam tehetetlennek, biztonságban vagyok. Ez a gondolatmenet hatalmaz fel arra, hogy ignoráljam az előző szavait.
 - Várj meg itt, kérlek – állok fel, miközben megérintem a vállát – Néhány perc az egész.
Zayn habozik ugyan, de nagy nehezen leteszi a fegyvert, majd megadóan bólint egyet, hogy menjek. Kezeit keresztbe fonja maga előtt, minimálisan sértődött. A telefonjára pillant, majd sürgetően rám, így ki is indulok a helyiségből, és meg sem állok, míg ki nem érek az ajtón. Brian azonnal feláll a padról, amikor meglát, süt róla, hogy borzasztóan lelkiismeret furdalása van. Lehet is.
 - Sétáljunk - kínálja fel. - Közben beszélek.
Akceptálóan bólintok egyet. Nem is húzza az időt, belekezd mondandójába.
 - Először is, tudnod kell, hogy az egész nem az én ötletem volt. - áll neki a mesélésnek zavartan. - Nicole valamiért nagyon féltékeny rád. Menthetetlen.
 - Ezt most nem teljesen értem. - Az egész sztori elég zagyva számomra, s ezt közlöm is vele.
 - Én bírom a csajt, de kicsit ketyós - vág értetlen fejet, miközben az ujjával a halántékánál köröz. Végig komoly akarok maradni, de nem bírom nevetés nélkül végignézni az eszeveszett mutogatását. Amikor látja, hogy röhögcsélek, ő is elmosolyodik, mintha jól esne neki. - Egy ideje észrevettem, hogy mindig az kell neki, ami a tiéd. Mintha kisebbségi komplexusa lenne miattad, mert te jobb vagy nála.
Valahol a lelkem mélyén biztos vagyok benne, hogy ez a helyzet, mégis megdöbbenek, amikor más szájából hallom. Ez abszolút megmagyarázza minden eddigi cselekedetét. Régen, amikor még sok időt töltöttünk együtt, feltűnt ez a dolog, de akkor még nem vitte túlzásba. Mindig az ment, hogy vettem egy cipőt, és ő is megvásárolt egy ugyanolyat. Ha összefogva viseltem a hajam, akkor másnap már Nicole is így jelent meg. Rengeteget beszélgettünk, de soha nem tett rá utalást, hogy irigy lenne rám. Nem is igazán értem, ugyanis nincs oka erre. Nicole, annak ellenére, hogy elviselhetetlen és szeszélyes, gyönyörű lány, és nincs oka panaszra.
 - Tehát azt akarod mondani, hogy minden az ő hibája? - Lehet, hogy nem rajongok Nicért, de azért mégis felháborít, hogy Brian gyáva módon mindent ráhárít.
 - Figyelj, én nem bemártani akarom őt - magyarázza. - Csak…tudta.
Mi van? Miről beszél? Kicsit már kezd idegesíteni, hogy nem képes úgy magyarázni, hogy értelmezhető legyen.
 - Brian, ne beszélj már virágnyelven, mondd már el, amit akarsz - hördülök rá a beszélgetőtársamra, aki csak ködösít, nem hajlandó kibökni a lényeget. A kezemet a homlokomra helyezem, hogy könnyebb legyen összerakni a cselekményt, de még így sem sikerül. Bár tudom, hogy hatalmas kérés, mivel Brian semmiképpen sem a szavak embere. A kommunikációs képességei egyenlőek a nullával. Már egyikőnk sem nyugodt, lerí rólunk, hogy frusztráltak vagyunk, és ez még rátesz egy lapáttal.
 - Mindenkinek ki akarta adni, hogy… - Mintha nehezére esne kimondani - érzek valamit irántad.
 - És ez nem tett volna jót a rosszfiús imidzsednek - vágom rá. Végül is, tényleg nem. Briant ismertem már annyira, hogy tisztában legyek vele, ő nem szerelmes, soha. Ha igen, akkor sem.
 - Ja, meg amúgy sem sok veszítenivalóm volt - ereszt el egy begyakorolt kényszermosolyt. - Mivel nem lehetsz az enyém, legalább a büszkeségem maradjon meg. Nem?
Brian az az ember, aki akkor is képes vigyorogni, ha lehangolt. Senki nem ismeri az érzékeny énjét, és valószínűleg ez így is marad, legalábbis egy ideig mindenképp.  Sötét szemei azonban elárulják az érzéseit. Ahogy óvatosan fürkészem az arcát, a testbeszédét, átérzem, amit ő. Zsebre tett kezekkel mered a semmibe, olyan üresnek és hűvösnek tűnik, hogy az már rémisztő. Akkor már kicsit megbocsájtok neki, nem haragszom rá annyira, mint azelőtt. Teljesen más szemszögből ismerem meg az aznap estét. Nagyon bánt, hogy nem tehetek érte semmit.
 - Nicnek tetszik Zayn, szét akart titeket választani - folytatja, miközben folyamatosan maga elé bámul. Nem újdonság, amit mond, mivelhogy a tegnapi akciója után, amikor Zayn állát fogdosta, magam is erre következtettem. Még most is elfintorodom, ahogy eszembe jut. - És én voltam rá a megoldása. Sajnálom, Rox, hiba volt vele összeállni.
 - Igen, hiba volt. - nyomatékosítom az utolsó mondatát. Nehéz neki elfelejteni, amit tett, de úgy érzem, idővel menni fog, csakis azért, mert kedvelem őt, minden eddigi ellenére.
A kommunikáció megszűnik közöttünk egy ideig. Csak sétálunk egymást mellett, és azt várjuk, hogy a másik megszólaljon. Ebben az esetben én vagyok a toleránsabb.
 - Hiányzol Rox, te minden balhéban benne voltál. - Ma mindenki múltidéző hangulatban van? Elmosolyodom kijelentése hallatán, hisz ez hatalmas bók. - A többiek rohadt hisztisek.
 - Tudom - grimaszolok, amikor felelevenítem a lányok folytonos rinyálását, amikor valami butaságot, de annál szórakoztatóbb dolgot akartunk csinálni. - Emlékszel, amikor bevontuk ragasztóval Mr. Idle Ferrariját, arra meg wc papírt illesztgettünk? - Visszafojthatatlan a nevetés, amikor eszembe jut.
Brian hangosan felnevet.
 - Valami elsősre kentük az egészet, pancser - kacag. - És amikor Mrs. Wilkinson hátára ragasztottunk egy cetlit, hogy „Jó volt a tegnapi szex”?
A nevetés miatt már könnyeimmel küszködöm, ezért törölgetem a szemeimet. Mi ismerjük a kulisszatitkokat, ezért sokkal viccesebb, mint bárki másnak.
 - Annyira egyértelmű, hogy te fogalmaztad meg a szöveget.
Briannel heherészve visszaemlékszünk még néhány közös percre, majd elköszönünk, mivel egyikünknek sincs több elfecsérlésre szánt ideje. Ő órára rohan, én pedig Zaynhez. Szerintem mindketten fellélegzünk a megkönnyebbülés hatása miatt. Sokkal jobb így, lerendezve, azt hiszem.
Nagy meglepetésemre Zayn tényleg a megbeszélt helyen vár. Az egyetlen mondat, amit hozzáfűz, ennyi „Ha csinált valamit, azt nem éli túl”, de gyorsan lehiggasztom, hogy semmi sem történt. Ezután, megbeszélem Zaynnel, hogy had menjek el hozzá a múltkori eset folyamán ottfelejtett sálamért. Így történik hát, hogy amikor beérünk a házba, már rég elfelejtjük, hogy miért is vagyok itt, és rögtön egymásnak esünk. A fiú, nem bír magával, és a falnak présel, a két kezemet lefogja a sajátjával, hogy ne tudjak ellenkezni - már nem, mintha akarnék. Egész testünk összeér, de egy momentumra megáll a csókokkal, és csak bámul. Gyönyörű mogyoróbarna szemeivel komolyan vizslat, én pedig kiszolgáltatottan, csak arra várok, hogy folytassa. Talán az én íriszeimben is látható a vágy. Nem sokáig tudok várni, ezért kezdeményezek.
 - Zayn, ugye tudod, hogy nem ezért jöttem? - nevetek két csók között, de elég irreálisnak tűnik a szövegem. Pedig én naiv, tényleg csak a sálamat akartam. Kezdetben.
 - Jó lesz, ha a sállal kötözlek ki? - ajánlja fel szórakozottan, miközben a pólómmal szarakodik, hogy végre levehesse rólam. Egy mosoly kúszik a számra pimasz kijelentése hallatán.
 - Nem akarom, hogy elszakadjon. - Itt már ő is vihogni kezd, mivel a szigorú arckifejezésemet nem tudja e nélkül végignézni.
 - Nyugi, nem fog, nem leszek olyan durva.
 - Idióta! - suttogom kajánul a fülébe, majd mikor az ágyra jutunk, fölé kerülök, és a csípőjére ülök. Zayn telefonja pittyeg egyet, mire az irányába kapja a fejét.
 - Szállj le rólam, vissza kell írnom Mrs. Hillsnek - dünnyög kifejezéstelen arccal, de majdhogynem siettet. Abban a pillanatban válok idegbeteggé, pontosan három dolog miatt. Egy, Mrs. Haggartynak hívják. És ez a kijelentés újra bebizonyítja, hogy mennyire szenilis. Kettő, elém helyezi a vénasszonyt, kezdek igazán féltékeny lenni. Három, csak azért mert ő Zayn Malik. Ez a három pont már éppen elég ahhoz, hogy pofán üssem egy párnával.
 - Igen, Mrs. Haggarty biztosan fontosabb, mint a barátnőd, tapló. - A Haggarty-t szándékosan hangsúlyozom, hogy véletlenül se engedje el a füle mellett.
 - Rox, kezdem azt hinni, hogy semmi humorod nincs - kacag fel, majd ismét próbál felém kerülni, de nem hagyom, mert tetszik ez a pozíció.
 - Hülye! - Játékosan megütöm kidolgozott mellkasát. Ma már másodszor sikerült neki átverni. Hozzá hasonlóan, lassan én is úgy hiszem, hogy elromlott a viccelőkém, és emiatt csalódott vagyok.
A bolondozásunk fokozatosan változik át szenvedéllyé, s mivel rólam már lekerült a póló, úgy gondolom, Zayn sem maradhat így. Amikor már nincs rajta a zavaró darab, rálátást nyerek kimunkált hasizmaira, amik letaglózó látványt nyújtanak. Hasát halvány csókokkal hintem be, amitől megfeszülnek izmai, ajkait egyfajta morgás hagyja el, s ez megmosolyogtat. A farmerom cipzárját babrálja, hogy meg tudjon szabadítani tőle, ezért fordít helyzetünkön. Amikor lerángatja rólam, mutatóujját végighúzza ágyékomtól, egészen a melltartóm kezdetéig. Érintéseitől teljesen libabőrös leszek. A szapora levegővételem miatt, hatalmas sóhaj szökik ki a számon, de az is szakadozottan. Zayn, reakciómtól még jobban felhevül, ezért a melltartóm kapcsolójával ügyködik. De akkor, a hajam beakad arany nyakláncába, amit Zayn sosem vesz le, s ahogy kicibálom belőle a tincsemet, a vékony ékszer hirtelen kettészakad. A rajta lévő gyűrűt követjük a szemünkkel. Először az ágy sarkára esik, majd a padlón koppan. Csak gurul, és gurul, egészen be az éjjeliszekrény alá. Abban a percben, Zayn rémült tekintete mindent elárul.

KÉRDÉSEK:

1. Szeretnétek facebook csoportot, ahol olyan dolgokat is megtudhattok, amiket itt a blogon nem? Hányan csatlakoznátok?
2. Véleményetek szerint mi az a gyűrű, és miért van Zaynnél?
3. Ti megbocsájtottatok volna Briannek, vagy sem?
4. Mi az a 3-3 tulajdonság, ami először eszetekbe jut a két főszereplőről?
5. Van valami, amit hiányoltok a történetből? Mi az?

13 megjegyzés:

  1. Drága Bri!

    Úristenem! Még, hogy nem lett jó a rész? Valami eszméletlen lett! Imádtam. Nem baj, hogy késtél mert nagyon megérte a várakozást. Remélem jól volt a Balatonon.
    1.Szerintem nem olyan fontos a facebook csoport. Nem muszáj csinálni.
    2. Szerintem az a gyűrű Zayn volt barátnőjéé és azért félti ennyire. (na de pont ott abbahagyni? Nem kímélsz minket. )De remélem nem lesz semmi komoly a dologból.
    3.Hát persze, hogy megbocsátottam volna neki. nagyon örülök, hogy kibékültek és szerintem nagyon édes volt. *-* sajnálja azt amit tett így persze, hogy megbocsátok neki, bár sajnálat nélkül is de mindegy.
    4. Zayn: féltékeny, humoros, aranyos? Roxy: vicces, segítőkész, makacs
    5. Nem hiányolok semmit a történetből mert mindent úgy jó ahogy van!
    Jaj annyira jó lett a rész de ismétlem ott abbahagyni? Kegyetlen vagy:D
    Tűkön ülve várom a kövit!

    Ezer meg ezer ölelés Kira!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kir!

      Jujj, de aranyos vagy, nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, hisz tényleg elég unalmasra sikeredett. Örülök, hogy végül így is tetszett neked! :D
      Majd meglátjuk a többiek hogyan vélekednek a facbook csoportról, és akkor összesítek. A gyűrűre fény derül a következő részben, biztosan. Teljesen biztos voltam benne, hogy te megbocsátottál volna Briannek, észrevettem, hogy nagy rajongója vagy. :DD Zaynre az aranyos jelzőt semmiképpen sem aggatnám, mivel mindig ciki helyzetbe hozzá a főszereplő lányt, de vicces, hogy te annak látod. :D Húú, nagyon jól esik, hogy semmit sem hiányolsz.
      Köszönöm a válaszaidat, és hogy írtál nekem véleményt, borzasztóan jól esik.

      Puszi és imád,
      Bri

      Törlés
  2. Nagyon tetszett ez a rész is, Bri :) Zayn, egy igazi szenilis, de kell hozzá a humorérzék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, drága Soph! Igen, Zayn menthetetlen :D, de örülök, hogy elnyerte a tetszésedet.

      Törlés
  3. Drága!

    Akárhányszor a blogodra "tévedek", rájövök, miért is kezdtem el írni és mit szeretek benne. Magával ragadó, szívhez szóló, mégis kemény és közben játékos a történeted. Nem csak Zayn akar többet, hanem mi is! Imádom, azt ahogyan írsz, amit írsz.
    Felüdülés volt folytatni az irományod, és végre egy olyan blogot olvasni, amit tényleg igazán szeretek.
    Annyit tudnék még hozzáfűzni, siess a következő résszel és Zayn gyűrűjével!

    <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága LisBeth!

      El sem tudod képzelni, hogy mekkora örömet okoztál nekem a kommenteddel, egyszerűen nem találok szavakat, olyan aranyos vagy. Már ketten írtatok ehhez hasonló kommentet, és ez nagy szó! Köszönöm, hogy így gondolod, és azt még inkább, hogy így leírtad nekem.

      Imád, és tisztel,
      Briana

      Törlés
  4. Drága Bri!
    1. Igen én nagyon szeretném, hogy legyen egy ilyen csoport, és biztosan csatlakoznék hozzá.
    2. Szerintem a gyűrűt a már halott feleségétől kapta, és azért van rajta, mert ez egy örök emlék számára.
    3. Nekem erre az a válaszom, hogy: meg sem hallgattam volna Rox helyébe.
    4. Zayn: humoros, sokszor meggondolatlan ( ezt úgy értem, hogy ugye meggondolatlanul mond ki olyan szavakat amiket nem kellene ), féltékeny
    Rox: ő is féltékeny sokszor, haragtartó, makacs
    5. Nem szerintem nem hiányzik ebből a történetből semmi. Így tökéletes.
    Ui.:Nem is volt ez a rész annyira unalmas, mint amilyennek leírtad.

    Puszi: Dorina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Rina! (Hívhatlak így? Tökre tetszik ez a becenév :D)

      Húha, nem sokan ragaszkodnak ehhez a csoporthoz, de majd meglátjuk hogyan alakul. HÉ! Hogy jött az a felvetés, hogy Zaynnek ő a felesége volt? :D Én ilyet sosem írtam! De gonosz vagy, pedig szegény Brian gyengéd érzelmeket táplál a főhősnő iránt! :O Ezek a jelzők aztán tényleg illenek a Zaynre és Roxra, örülök, hogy sikerült ezt átadni. Nagyon kedves vagy, hogy úgy gondolod nincs hiányosság, köszönöm.
      Örülök, hogy azért nem untattalak halálra.

      Puszi,
      Bri

      Törlés
    2. Kedves Bri!
      Persze, nyugodtan hívhatsz így, nekem is tetszik ez a név. :)
      A gyűrűk miatt gondoltam egyébként, hogy Zaynnek felesége volt. És hogy ez egy emlék ( a gyűrűre gondolok ), amiről mindig ő juthat eszébe. De ez csak egy ötlet volt, hogy szerintem így történt, mert szerintem így tök logikus.

      Puszil: Rina :D

      Törlés
  5. Kedves Briana!
    Szégyellem magam, amiért csak most tudtam elolvasni ezt a részt, viszont meg kell hogy mondjam: imádom. Annyira tehetséges vagy, hiszen remekül bánsz a szavakkal, teljes mértékben beletudja képzelni az olvasó magát a főhős helyébe. És itt abbahagyni? Áááá, miért kínzol minket?:DDD
    Xx, Am

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ammie!

      Nem kell szégyellned magad, amiért csak később tudtál a fejezethez jutni, én így is nagyon örülök, hogy olvasod a blogom. Csodálatos érzés azokat a kommenteket olvasni, mikor azt írjátok, hogy bele tudjátok magatokat képzelni az adott szituációba, hisz mikor írok, akkor mindig attól rettegek, hogy nem. Köszönöm szépen, hogy írtál, és nagyon örülök, hogy tetszett.

      Puszi,
      B

      Törlés
  6. Drága Briana!
    Csodálatos rész lett. Bocsánat a késésért, de egyszerűen tönkre ment a telefonom, amin kommentelni szoktam és olvasni, ráadásul a gépem is szervízben van. Nem tartottam helyesnek, ha kimaradok, ezért gyorsan megfogalmazom a véleményemet. Tökéletesen úgy haladsz, ahogyan én is kigondoltam, hiszen eléggé megy az azonosulás Rox-al, habár van, amikor nem értem őt. Alig vártam már, hogy Nicole is színre lépjen és hát nem volt hiába a várakozás! Őszintén szólva nem gondoltam erre, de mégis csodásan jött ki az egész.
    A válaszok:
    1. Tőlem lehet, én csak szívesen csatlakoznék.
    2. Tuti, hogy az előző barátnője kapcsán! Hogy miért, vagy honnan azt nem tudom kitalálni. Talán az övé volt, mert mielőtt megtörtént a baj eljegyezte.
    3. Persze. Ezt már leírtam előbb is. Valamiért mindig ébred bennem a vágy, hogy talán a másik karakter is nyerhet. Persze itt Zayn a nyerő. :D
    4. Rox: kissé makacs (?), okos, különleges (már ha ez tulajdonságnak számít..) :D
    Zayn: önfejű, valójában érzékeny, ő is okos
    (Ezért passzolnak annyira, hiszen semelyikőjük nem akar egy "átlagos" kapcsolatban élni, inkább az izgalmakra szavaznak és boldogan vetik magukat ebbe a kalandba. Ettől olyan más ez a kötelék ami köztük van és ezért szeretem annyira őket. Semmiképp nem egy átlagos pár, sosem lehet biztosra menni, hogy hogyan alakulnak kettejük közt a dolgok.)
    5. Mindenképp azt szeretném, ha kiteljesedne ez a Nicole-os dolog és valahogy sikerülne Rox-nak jobb belátásra bírnia őt.
    Sok sikert továbbra is:
    Rowena

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetlen Rowena-m!

      Nagyon örülök, hogy végre itt vagy, hiszen nélküled hiányos a megjegyzés sáv. Imádom a kommentáraidat, mindig megmosolyogtatsz velük, elképesztően jól esik minden egyes szavad. Köszönöm!
      Köszönöm, azt is, hogy vetted a fáradtságot és válaszoltál az általam feltett kérdésekre.
      Elég jó úton haladtok a gyűrű kapcsán, azt kell, hogy mondjam. Ezek a jelzők tényleg illenek a két főszereplőre, olyan jó, hogy sikerült átadnom azt, amit elejétől fogva szerettem volna. A Nicole-os dologról lesz még szó, de nem ez a fő szál, így nem biztos, hogy annyi, amennyit szeretnél.

      Puszi,
      Bri

      Törlés

Feliratkozók