25. Fejezet

Halihó! Újra itt vagyok, ahogy a fejezet is. Az előző résznél kérdéseket tettem fel, amire egész sokan válaszoltatok, és én ennek nagyon örültem. Köszönöm a támogatásotokat. Most néhány napig a Balatonon leszek, ezért szerettem volna még azelőtt megosztani veletek ezt a részt. Bízom benne, hogy tetszeni fog.  A bétámnak most nem volt ideje átnézni a szöveget, ezért ha találtok bármi hibát, akkor kérlek azt jelezzétek nekem.

A nyáron úgy néz ki gyorsabban fognak érkezni, remélem tetszeni fog nektek ez a helyzet. Na, nem is húzom tovább az időt. Nagyon jó olvasást kívánok.

***

Xoxo Bri

Folyton beleesünk ugyanabba a hibába

- Tudod, Zoe, kaptam meghívót George szülinapi bulijára. – Zoe bólint, hogy folytassam nyugodtan. – Illetlenség lett volna kihagyni, ezért elmentem, de egy ismerős sem volt, csak Brianék. A kanapén ültem végig, és ő hozott nekem piát.

 - Drog – vágja rá idegesen a szőke srác, mintha ott lett volna - Jézusom, ha ezt Zayn megtudja, akkor tuti kinyírja őt. – Noel hirtelen feláll az ágyról, és világos hajába túr. Meglepődve veszem tudomásul, hogy van olyan dolog, ami fel tudja őt húzni.

 - Ha egyáltalán hinni fog nekem – mosolyodok el fanyarul. Ez az első gondolat, ami cikázni kezd a fejemben, mivel ismerem annyira, hogy tudjam mit fog reagálni. Valahogy mindig olyan helyzetbe kerülök, hogy kételkednie kell bennem. Lassan már én is kezdek kétkedni magamban.

 - Idióta vagy, teljesen egyértelmű, hogy drogot tett bele, nem hiszem el, hogy nem tűnt fel neked. – Zoe is társul Noelhez, és feldúltan le-fel mászkál a szobában. – Francba. Hogy lehetsz ekkora hülye.?– A legjobb barátnőm nem fél a fejemhez vágni, olyan dolgokat, amiket már tudok.

 - Mégiscsak a haverom volt, nem számítottam erre – tárom szét a karjaimat védekezésképpen.

 - Figyelj, Zayn szeret téged, biztosan nem annak a hülye libának fog hinni. – Noel a vállamra helyezi a tenyerét biztatást sugallva ezzel. Az ő szájából olyan egyszerűnek tűnik minden, és azon kapom magam, hogy lehiggadok. Végül leülök az ágyra, arcomat a kezeimbe temetem, mintha nem akarnám, hogy lássák az arckifejezésemet.

 - Majdnem lefeküdtem vele, mert Zaynt láttam benne, undorító vagyok – szólalok meg sipító hangon, mivel a sírás miatt már nem tudok normális hangvételben beszélni. Szememen még a minimális smink is elkenődik, és ezt akkor veszem észre, amikor letörlöm a könnyeimet, s a kezemen fekete nyomok maradnak. – És Zayn előre megérezte, hogy valami baj lesz. Nem szabadott volna elmennem oda. – A zokogástól remeg az egész testem, de amikor az emlékezetemben újra előtörnek azok a képek, amikről próbálok megfeledkezni, képtelenségnek érzem befejezni. Zoe vonásai ellágyulnak, és úgy dönt, leül mellém. Átkarolja a vállam, és úgy próbál meg támogatni engem. Noel tehetetlennek érzi magát, fogalma sincs, mit kell tenni egy ilyen helyzetben, de végül ő is elhelyezkedik az ágyon, közvetlenül mellettem. A két szerelmes igyekszik vigasztalni, több-kevesebb sikerrel.

 - Ro, vannak hallucinogén cuccok, amiknek a hatása elég kegyetlen tud lenni, ne hibáztasd magad. A lényeg, hogy nem történt meg – emeli fel az arcomat államnál fogva az eddig bizonytalan fiú, csak azért, hogy végig a szemébe nézzek. A zokogás először hüppögéssé alakul, majd teljesen lecsillapodik. Noel mosolyogni kezd, amikor rádöbben, hogy sikerült megnyugtatnia.

 - És ahogy mondtad illetlenség lett volna kihagyni egy szülinapi bulit, amire meghívtak – Zoe megpuszilja az orcámat, ami miatt felnevetek.

 - Mihez kezdjek most? - Hamar leolvad fejemről a mosoly, amikor elképzelem Zaynt, miközben elmesélem neki a történteket.

 - Hé, nyugodj meg, Zayn nem rád lesz kiakadva, te csak túlkomplikálod a dolgokat – mondja Noel.

 - Igen – helyesel Zoe is. Mikor már mindketten az orromra kötötték, hogy úgy teszek, mint egy szappanopera szereplő, kezdem elhinni, hogy tényleg nem lesz semmi baj. Egy idő után már úgy érzem, minél előbb el kell mondanom Zaynnek, de egy valami még így sem hagy nyugodni.

 - Ti tudtátok, hogy Brian szerelmes belém?

 - Igen – kántálják egyszerre.

 - Csak én nem hallottam erről? - Értetlenül felhúzom a szemöldököm, mivel messze nem erre a válaszra számítottam.

- A vaknak is feltűnik, hogy néz rád, szinte csorog a nyála – vigyorog Zoe. – De ettől függetlenül egy hatalmas seggfej.

 - Szerinted miért akadt ki, amikor összejöttél Zaynnel? Nathant csak azért kedvelte, ugyanis tudta, hogy ő nem tud boldoggá tenni téged, és így neki lehet esélye. – Noel úgy beszél, mintha egyértelműnek kellett volna lennie.

 - Zayn mellett kivirulsz, ezért gyűlöli – közli Zoe tényszerűen. Ekkor már nekem is egyértelművé válik, sőt kicsit sajnálni is kezdem szerencsétlen fiút, hisz végre szerelembe esett, mégis szarul került ki a helyzetből.

 - Jéé, ti honnan tudtok ilyeneket? – kérdezem kíváncsian.

 - Mindenki tudta. – Újra szinkronban mondják, mire megforgatom a szemem.

 - Ti ketten nagyon összhangban vagytok. – Zoe félve Noelre pillant, majd kissé elpirulva mutatja ki, mennyire váratlanul érinti a kérdés. Noel nemtörődöm stílusban megrántja a vállát, és mosolyogni kezd.

 - Fejezzétek be, tudom, hogy együtt vagytok, nem érdemes továbbra is titkolózni. – Zoe álla leesik, amikor elárulom, hogy tudok a kettejük kapcsolatáról, és leplezni sem képes zavarát. – De később még számolunk ezért – emelem magasba a mutatóujjam fenyegető stílusban, mire Noel felnevet, de amikor Zoe szúrós pillantásokat lövell felé, hamar megbánja, hogy kinyitotta a száját. Hiába teszek úgy, mintha haragudnék Zoera, leírhatatlan boldogságot okoz nekem az, hogy ők ketten végre egymásra találtak. Amikor először találkoztak, már abból a fürkésző nézésből ki tudtam következtetni, hogy ez lesz a vége. Nem ismerek náluk különbözőbb párt. Noel nemtörődömsége, és naplopó stílusa pontosan az ellentéte Zoe túlbuzgó természetének, együtt mégis a tökéleteset alkotják meg, és ezt senki nem fogja megkérdőjelezni.

Amikor felállok az ágyról, hogy megkeressem őt, már nincs rá szükség. Olyan váratlanul ront be Noel szobájába, és csapja ki az ajtót, hogy mindenki rászegezi tekintetét. Levegővétele még mindig szapora, feltételezem, hogy a sietség miatt, mivel amióta megtudta, hogy mi történt, vagyis egy részét, az egész egyetemi várost átkutatta, hogy megtaláljon. Befejezésképpen sikerül is neki. Amikor pillantása találkozik az enyémmel, vérben forgó íriszei megrémítenek.

 - Tudtad, hogy hol van, mégsem mondtad el, te szemét – üvölti Zoenak, aki összevonja szemöldökét.

 - Hagyjál már Zayn! Mit vártál? A legjobb barátnőmről van szó, nem hagyhatom, hogy megöld, anélkül, hogy tudnám mi történt. – A vörös hajú lány mosolyogva összenéz Noellel, de ezzel Zaynt még inkább felheccelik.

 - Szerintem ez sokkal inkább tartozik rám, mint rád. – Úgy veszekednek ők ketten egymással, mintha ott sem lennék, és mintha véletlenül sem rólam folyna a duma. Noel nem vesz részt a vitában, sosem él a lehetőséggel, inkább hátradől, és figyeli az eseményeket, már csak a popkornt hiányolja. Szeme egyszer Zoen van, máskor Zaynen, mindig azon, aki éppen ordibál.

Amint elhatározzák, hogy félbehagyják, amit elkezdtek Zayn újra irányomba szegezi a látószervét, majd rám parancsol, hogy hagyjuk el a koliszobát, s menjünk ki, merthogy kettesben akar beszélni velem, én pedig követem őt, mint egy óvodás, aki rossz fát tett a tűzre. De ez sem akadályozza meg abban, hogy a kezemnél fogva rángasson ki a folyosóra. Sosem láttam még ennyire idegesnek.

 - Zayn, ez fáj – szisszenek fel, ahogy a fájó ponthoz nyúlok, majd megdörzsölöm. Résnyire összehúzott szemekkel adom tudtára, hogy ezt azért nem kellett volna.

 - Leszarom, baszd meg – kiabál. – Mi a franc akar ez lenni? – Zsebéből előveszi a mobilját, amin Briannel vagyok, egy elég félreérthető helyzetben. Keze remeg az idegtől. A szám elé kapom a kezem, mivel erre még én sem számítottam.

 - Én... - belekezdek a mondandómba, de befejezni már lehetetlennek tartom, hisz elég macerás elmagyarázni a tényállást.

 - Mivan? Nehéz elmondani, hogy amikor éppen nem velem vagy, akkor egy másik fiúval dugsz?

 - Én nem dugtam vele. – Az ő kezdetleges szóhasználatát ismétlem meg, hátha könnyebben eljut az agyáig, ám hangom elcsuklik, és kellemetlenül érzem magam. Tisztában voltam vele, hogy így fog reagálni, ezért magatartása egyáltalán nem tud meglepni. Csak arra nem gondoltam, hogy ennyire körülményes lesz majd kitálalni az igazságot. Annyira kételkedik bennem, hogy lassan már én is elhiszem, amiket a fejemhez vág.

 - Értem, addig még nem jutottatok el. Ennek most örülnöm kéne? – hördül fel. Sejtelmem sincs, hogy mit nyilatkozzak, illetve azt tudom, hogy mit akarok közölni, de hogy milyen formában azt nem. Nehezemre esik, tétovázok, és dadogok, mint egy igazi szerencsétlen. Már nem is hallgatom Zayn hőzöngését, csak a belső hangomat, ami próbálja őt túlordítani. Megannyi emlék suhan át az elmémben. Futótűzként kezdek visszaemlékezni minden egyes közös percünkre. A megismerkedésünk percei, mikor ott ügyetlenkedtem a könyvtár előtt. Az elején annyit bántottuk egymást, holott csak a másikra vágytunk, semmi másra. A Nathan ügyek, amikor mindent elcsesztem azzal, hogy elhallgattam előle olyan eseteket, amiket sohasem szabadott volna. Nehézkesen jutottunk el erre a szintre, ahol éppen vagyunk, ezért sem vagyok képes felfogni. Miért? És mindig, örökösen ugyanabba a hibába esek, ami miatt már olyan sokszor megjártam. Mégis, folytonosan ugyanez van. De miért? Annyi dolgot túlélt a kapcsolatunk, hogy már szánalmas lenne, ha egy ilyen dolog közénk furakodna, és megakadályozná, hogy végre együtt lehessünk.

 - Zayn, figyelj rám, rendben? – Figyelmen kívül hagyom sértő, késként vágó fájdalmas szótagjait, és mindent, amit felhoz ellenem. Megfogom kézfejét, hogy képes legyen ő is felülkerekedni a dühön. – Sosem hallgatsz meg.

Megilletődik szavaim miatt, és elcsendesül, hogy hallja, amit mondani szeretnék. Ellágyulnak vonásai, felindultságból összeszorult marka szétnyílik. Biztosan neki is ismerős a sztori, hisz folyton ugyanez van, mégsem változtatunk. Nem szólok valamiről, félreérti, ami végletes következményekkel jár. Úgy vélem, hogy változtatásunk sikere most csak ettől függ, hogy sikerül-e beismernünk magunknak, hogy igenis hibázunk. Folytonosan, megállás nélkül.

 - Igazat mondtam neked, rohadt unalmas volt a buli, semmit nem csináltam, csak neked írogattam. – Óvatosan bólint egyet, mivel tudja, hogy most jön a bökkenő. – Egészen addig, amíg Brian meg nem jelent, azt hittem, csak beszélgetni akar velem, hozott vodkanarancsot is, mert tudja, hogy szeretem. – Kis szünetet tartok, az arcán látszik, hogy már tudja, miről van szó. – Drog volt benne, és rohadtul azt képzeltem, hogy te vagy ott – fakadok ki, a könnyeimmel küszködve. – Borzalmas volt érted? Annyira féltem.

Mihelyt felidézem a jelenséget, ismételten nem bírom tűrtőztetni magam, a könnyeim villámgyorsan hullnak a betonra, utat történek maguknak. Életem egyik legfájdalmasabb és legijesztőbb élménye volt az akkori, talán soha nem merül feledésbe. Zayn mellett egy igazi bőgőmasinává váltam, mióta ismerem bepótoltam az összes addigi elmulasztott sírást. Az előttem álló, tanácstalan fiú arckifejezése teljesen átváltozik, amikor végighallgat engem. Szemében valami idegen, sohasem látott harag válik láthatóvá, állkapcsa megfeszül. Az addig maga mellett lógó kezét, ökölbe szorítja.

 - Megölöm, komolyan mondom, kinyírom azt a rohadékot – lép közelebb hozzám, hogy át tudjon kulcsolni mancsaival, olyan szorosan, amennyire csak bír. Megpróbál csitítgatni, de úgy érzem, hogy nála tökéletes helyen vannak a könnyeim, így vissza sem fogom magam. Úgy ölelem őt, mintha soha többé nem akarnám elengedni, mélyen beszívom különleges illatát a vastag, meleg pulcsijából.

 - Sajnálom – leheli a hajamba, de én csak még jobban karjaiba fúrom magam, ugyanis így érzem, oltalmat nyújtónak. – Miért nem szóltál nekem, Ro? Még aznap este, elmentem volna érted. - Még nem viselkedett velem ennyire törődően egy alkalommal se, szavai sokkal jobban esnek nekem, mint képzelné. - Szétvertem volna azt az idiótát, már akkor.

 - Éppen ezért nem szóltam, nem akarom, hogy egy ilyen kicsiség miatt bajba keveredj. – ismerem be.

 - Kicsiség, mi? – túr a hajába zavartan, majd elereszt szorításából – Nem vagy normális, baszki. – Keserűen elmosolyodik, majd valami számomra teljesen idegen dologról kezd el merengni. Sikerül mindkettőnknek lenyugodni, mire Zoe és Noel jelenik meg mellettünk, és véletlenül sem akarják szó nélkül hagyni az esetet.

 - Jézusom, mennyire édeseeeek – lelkesül fel Zoe, de Zayn még mindig neheztel rá, amiért akadályozta őt abban, hogy megtaláljon, és nem fél kimutatni. – Azt hittem, nem fogod meghallgatni őt – vezeti az alacsony lány, szúrós, ádáz pillantását Zaynre, aki felhörren emiatt.

 - Mi van? Miért? – Zayn hisztérikus hangnemben vonja kérdőre a vöröskét, de ő sem hagyja magát. Jézusom ezek ketten egy természeti csapás.

 - Mert rohadtul türelmetlen vagy, és meg sem hallgatod, mit akar mondani a másik, máris elkönyveled magadban, mi hogy volt. – Fokozatosan haladnak előre a folyosóról, egészen ki az udvarra, de mi Noellel, ketten maradunk hátul, míg ők azon civakodnak, ki az elviselhetetlenebb. Voltaképpen megkönnyítik a dolgomat, így legalább nem nekem kell tájékoztatnom őket, rossz tulajdonságaikról, megteszik helyettem is. Noellel mosolyogva lessük a két balhézó egyedet, majd mi is beszélgetésbe elegyedünk.

 - Sokat változtál – jegyzi meg sejtelmes vigyorral arcán. Meglepetésként ér a vád, főleg Noel szájából, ugyanis, ha neki is feltűnik, elég szembetűnő dolognak kell lennie.

 - Arra gondolsz, hogy hivatalosan is bőgőmasinává avanzsálódtam? – kérdezem, elviccelve az egész témát. Jót nevet rajtam, ám újra elkomolyodik.

 - Mindig furcsán gondolkodtál, szinte érthetetlenül, de kezdesz észhez térni. – Fokozatosan adagolja a szavakat, lassan, hogy megértsem, mire akar kilyukadni. Akaratom ellenére is fülig ér a szám, hiszen Noeltől ez hatalmas dicséretnek számít. Az idilli pillanatot Zoe kétségbeesett kiabálása szakítja meg.

 - Ne csináljátok már ezt.

Amint beérem a két előttünk lévő fiatalt – ez most olyan volt, mintha negyven lennék -, azonnal szembetűnik, hogy Brian és Zayn egymás előtt állnak, közöttük csak két méter van, de feszültség uralkodik kettejük között, és félő, hogy egymásnak esnek, már csak pillanatok kérdése. Kérdőn Zoera nézek, aki csak megrántja a vállát, majd rámpirít, hogy szerinte jobb lenne hagyni, hogy „megbeszéljék”. Nyomban akarok odasietni Zaynhez, hogy leállítsam, még mielőtt valami olyat tenne, amit megbán, de Noel nem hagyja, hogy közbeavatkozzak. Tudom jól, hogy itt nem szimpla beszélgetés fog folyni, ha hagyom, hogy tovább fajuljanak a dolgok. Brian szabadidejében bokszol, ezért féltettem is tőle Zaynt, mivel mindig nagyon agresszív volt, verekedési szempontból. Nem akartam, hogy bántódása essen.

 - Egy rohadt nagy pancser vagy, Brian – emeli fel a szemöldökét, ötletem sincs, mit akar elérni ezzel. – Egy semmirekellő féreg.

Egyre csak csökken közöttük a távolság, közelítenek egymás felé.

 - Elég ciki, hogy csak úgy sikerült volna megfektetni életed „szerelmét” – fintorodik el cinikusan -, hogy bedrogozod, és azt hiszi, velem van. Nem gondolod? – Zayn felnevet. Brian nem szólal meg, csak egy helyben áll, és nem kevés kell neki ahhoz, hogy nekimenjen. – Ja, bocsi, még így sem sikerült.

 - Fogd be. Rendben?  - Izmait megfeszíti, Zayn pedig jót szórakozik tehetetlenségét. Egyre több kíváncsiskodó ember gyűlik körénk a kampusz területéről, mindenki arra vár, hogy történjen valami. Kivéve engem.

 - Még bedrogozva is elmenekült tőled, te faszfej – Brian nem bírja tovább, beüt neki egyet, mire Zayn villant egy százas mosolyt.

 - Erre várt – állítja csendben Noel, miközben azon izgul, hogy folytatódik a történet. Nem tudom hová tenni a kijelentését, gőzöm sincs, miről beszél, ami miatt kérdőn, válaszára várva nézek rá. Amikor feltűnik neki, folytatja.

 - Előtted sosem kezdeményezett volna, ezért provokálta ki, hogy ő üssön először – közli tényszerűen. Meghökkenve állok, a teljes megsemmisülés szélén. Hát persze, így értem már.

Zaynnek nem is kell több, teljes erőből hátralöki a fiút, és ott üti, ahol csak éri, Brian kevésszer képes csak visszaverni, hiszen nincs olyan helyzetben, Zayn nem hagyja. Mindenki őket bámulja, s drukkol valamelyik tagnak. Erőt veszek magamon, és megpróbálkozom a lehetetlennel.  Nem ismertem Zaynnek ezt az énjét eddig, és nem voltam tisztában vele, hogy ilyen képességi vannak. Miért nem avatkozik közbe senki? Ahelyett, hogy itt szórakoznátok, a francba is. Mindenki azt üvöltözi, hogy „bunyó”. A közönség egyre csak szaporodik.

 - Zayn, kérlek, hagyd abba – sikítom, de nem figyel rám, mintha meg sem hallaná, teljesen megváltozik az arca. – Zayn, ne tedd, könyörgöm. – Hisztérikus stílusban kérlelem, nem szándékozom ezt végignézni.

Reményvesztetten odarohanok, hogy leállítsam, mielőtt még megöli, de akkor Nicole tűnik fel, még előttem, és kettejük közé áll.

- Hé srácok, szedjétek már szét őket – ripakodik rá két mellette álló csávóra, akik teljesítik a kívánságát, s intézkednek is az ügy érdekében. Ahogy sikerül eltávolítani őket egymás közeléből, mindkettejük heves vérmérséklete tompul, de továbbra is egymás szemét szuggerálják, farkasszemet néznek. Brian orrából csurog a vér, amit a felsője ujjába töröl, szemöldöke meghasadt, és nagyon brutálisan fest. Zaynnek csak a szája repedt meg, semmi konkrétabb baja nem történt, ami megnyugtató. A bokszoló fiút mégis sajnálom, annak ellenére is, amit tett velem. Sírva átölelem Zaynt hátulról, hogy könnyebben lecsillapodjon. A légcseréje szaporából egyszerre válik vontatottá, s egyre mélyebben szívja be a levegőt.

 - Ne legyél már ennyire álszent Nic, mintha nem miattad lenne ez az egész. – Brian undorodva elfintorodik, amikor végigvezeti tekintetét a csinos lányon. Értetlenkedve nézünk össze Zoeval, és Noellel.

 - Fogalmam sincs, miről beszélsz – kezd el nyávogni Nicole, majd odasiet hozzánk, vagyis név szerint Zaynhez, és megérinti a sebes száját, aki először nem tudja, hogy mit reagáljon, majd felszisszenve elfordítja a fejét, Nic mosolyogva figyeli a reakcióját. Kikerekedett szemekkel nézem végig a műveletet. Mégis hogy képzeli? Az én jelenlétemben akar flörtölgetni?

 - El a kezekkel, ribanc – hördülök fel, amikor már úgy tapasztalom, hogy kötelező közbeszólnom. Legszívesebben megtépném a csinos kis haját, de nem süllyedek le a primitívségig.

 - Csak figyelj – néz végig rajtam szánakozóan, tetőtől talpig. Összefonja maga előtt a kezét, s folytatja. – Nem sokáig lesz a tiéd.

Összeráncolt homlokkal fikszírozom őt, ahogy otthagy minket, felszegett orral tipeg előre két barátnőjével, akikkel mostanában ismerkedett csak össze. Sejtelmem sincs, hogy miért dörgöli ezt az orrom alá. Egyik hónapban még puszipajtásként sétáltunk egymás mellett, most meg ellenségekké váltunk. Zavar, hogy az oka még mindig nem tiszta.

Zaynt továbbra sem eresztem el ölelésemből, olyasféle biztonságot nyújt nekem, hogy a körülöttünk lévő zavargás megszűnik létezni. Arcomat nekidöntöm a vállának, ő viszont nem tesz semmit, csak áll ott tétlenül, mintha semmi sem történt volna. A hallgatók szélednek szét, Brian haverjaival lépdel el, miután még egy utolsó pillantást vet ránk, arca haragos, de mégis lágy.